Úristen ilyen jót még nem aludtam. Bazdki, 20 perc múlva 11 óra. Mindjárt kezdődik az edzés. Rohantam letusolni, kikészítettem a sportmelltartómat, az edzős gatyámat, az edzős trikómat, a cipőmet, zoknimat és egy melegítőfelsőt. Összefogtam a hajamat, gyors szempillaspirál, és indulás. Bepattantam apa kocsijába, és száguldottam a pálya felé. 2 perccel 11 előtt ott voltam, bementem az öltözőbe a gyerekekhez, akik egyből megrohamoztak.
-Húúú nyugi. Tartogassátok az erőt az edzésre! Menjünk is ki, az edzőbá tuti nagyon vár!
Kimegyünk a gyerekekkel , de az edző sehol.
-Hol az edző?
-Nem tudom. De te nem azt mondtad nem jössz?
-De jövök, a délutáni edzésről lépek le Rydel hülye bulijára.
-Ross, a nővéred, muszály ott lenned.
-Tudom.
-Akkor meg ne beszélj ilyeneket.
-Igenis főnökasszony-mondta olyan hangon, mint egy kisgyerek akit most basztak le, de nem sokáig tart.-Na oké gyerekek, itt vannak a lasztik, az edzőbá késik egy kicsit, de addig is ki a csapatkapitány?
-Én.-Jelentkezik egy pici, duci kisfiú.
-Jó, és tudod a bemelegítést?
-Aha.
-okés akkor fussatok le 5 kört és aztán melegítsetek be.
-Hú, jól bánsz a gyerekekkel!
-Igen? Vajon a mi lurkónk milyen lesz?
-Mivan? A MI lurkónk?
-Hát lesz gyerekünk , nem?
-Én ezen még nem gondolkoztam, én csak élem az életem, nem tervezek ennyire előre.
-Tehát nem akarsz gyereket? Pedig nagyon bírnak.
-De, szeretnék, csak...
-Csak?
-Tuti hogy akkor is együtt leszünk még? Nehogy félreértsd, nagyon szeretlek, de én még csak 19 vagyok, és vagy 27 éves koromig nem szeretnék gyereket, az pedig jó hosszú idő, és az emberek változnak...
-Én szeretlek, és nem fogok veled szakítani, csak ha meg nem csalsz, oké?
-Oké. De én úgy sem foglak megcsalni, meg én se akarok veled szakítani.
-Akkor jó!
-Nézd, megjött Lea meg Savannah.
-De gáz, nagyon feltünően bámulnak.
-Igen , de mi is.
-Ross, kész az öt kör!
-Jó oké, itt vannak a labdák és irány bemelegíteni.-Odasétált a pálya sarkához, és lerakta a labdahálót.Én sétáltam utána, mert tiszta kosz a gatyája, és szólnom kéne neki.
-Na mi az? Eddig nem bírtad ki nélkülem?
-Nem , csak van valami a seggeden.-röhögtem.
-Mivan? Micsoda?
-Nem tudom egy nagy fehér folt, mindha poros lenne.
*Elkezdi csapkodni a fenekét*
-Na lejött?
-Nem!-már mindketten szakadunk a röhögéstől.-Várj megpróbálom leporolni.-elkezdtem csapkodni, meg porolni.
-Na ilyet miért nem tudsz esténként csinálni?
-Jó érzés , vagy mi?
-Hát nem rossz.
-Fejezd be, basszus itt gyerekek is vannak.
Megfordul.
-Figyelj, ha ezt most nem mondod nekem , esküszöm hülyén halok meg.
-Így is úgy is hülyén halsz meg, meg ha flegmázol egyedül is.
-Hééé... ez durva volt.
-Bocsi.
-És hogy aludtál nélkülem?
-Huuu, ne is mondd, most keltem, olyan kómás vagyok, hogy azt elmondani nem lehet.
-Ja tényleg nem, látszik a szemeden.
-Tényleg? Nagyon?
-Hát... eléggé.
-Jó, mindegy hagyjuk. Nézd itt az edző.
-Oh, jó reggelt Tanner edző.
-Sziasztok. Látom minden rendben megy, bocsánat, hogy késtem.
-Minden rendben?-valami úgy látszott, minhta baj lenne.
-Igen Ashley, köszönöm, csak kicsit lebetegedtem. Mostmár hazamehettek, köszönöm az eddigi munkát, délután várlak titeket. Ros veled megbeszéltem, érezd jól magad.
-Köszönöm edzőbá.
Bementünk az öltözőbe.
-Huuu , siessünk haza aludni.
-Vaaaagy, csináljunk mást.
-Hmmm... jó lenne, még tartozol eg kiengeszteléssel.
-Na mire várunk? Itt és most?
-Te kanos vagy? Mindig a szexről beszélsz.
-Hát..., ja.
-Legalább várj amíg hazaérünk, oké?
-Talán kibírom.
-Bírd ki. Elküldöm aput kajáért, és lezavarjuk mi! Gyere, kocsival vagyok, gyorsan hazaérünk.
-Jó, de mostmár egy puszit azért kérek.-Közelebb hajolt, arra várt, hogy a többi távolságot én tegyem meg.
Meg is tettem, megfogam a fejét, és megcsókoltam. A fejéről a kezemet áttettem a vállára, majd ezután átkaroltam, és fojtattuk tovább, majd Ross szólt bele a csókunkba.
-Ha így fojtatjuk, én nem bírom ki a házatokig. A gatyám nem sokáig marad fennt ilyen körülmények között.
-Nyugi, az én bugyim se, gyere sisessünk.
Bepattantunk a kocsiba, gyorsan hazaszáguldottunk, köszöntünk apunak, majd lesiettünk a szobámba. Lepakoltam a cuccomat a kanapémra, majd nekistem Ross-t csókolgatni. Ő szenvedélyesen visszacsókolt, majd a derekamra tette a kezét, ami babrálni kezdett a nadrágommal, de mivel túlságosan hozzá voltam simulva, nem sikerült lehúznia rólam. A keze emiatt egyre lejjebb csúszott, majd a fenekemen állt meg. Én benyúltam a pólója alá, és a hátát simogattam, de a póló túlságosan útban volt, így letéptem róla. Ross megfogta a combjaimat, felemelt majd én a lábaimmal átkaroltam. Elindultunk az ágyam felé, lefektetett, és vízszintesen csókolóztunk tovább.
-Tudod, hogy hallom, ahogyan valaki jön a szobád felé?-szakította meg Ross a pillanatot.
-Jaj , tuti csak apa az.
-Jó, csak nem akarom, hogy az a benyomása legyen, hogy megrontottam a lányát.
-Jajj, engem már 2 éve megrontottak.
-Jó, de azon tuti nem kapott rajta az apukád.
-Ja , na ne mondd. Megyek és beszélek vele.
Kimegyek az ajtón, és a lépcsőn félúton találkozok apuval.
-Szia apu. Te mit keresel itt?
-Ja csak annyi, hogy elmegyek kajáért, és higy mit hozzak? Meg Ross is itt kajál?
-Ja nemtudom, mindjárt megkérdem.
Visszaszaladok a szobámba.
-Apu kérdezu, hogy itt kajálsz -e.
-Ja, nem, nem akarok sokat enni mert állítólag giga csoki eper torta lesz és én eszek abból a legtöbbet, előreláthatólag is, meg ha marad azt is benyomom, meg a vacsi, ja és dupla adag palacsintát ettem reggel, juharsziruppal.
-Jó, azt tudtam, hogy sokat eszel, de hogy ennyit?
-Aha.
Kimegyek a szobám ajtaján, és kiabálok apunak.
-Ross nem kajál itt, kb fél óra és megy is. Ja és a hambistól hozz kaját kérlek.
-Ashley! Az a város másik végén van!
-Tudom. De kérleek.
-Jó. 2 óra múlva jövök. 45 perc az út csak oda.
-Köszi, puszi.
Becsukom a szobáam ajtaját, majd amikor megfordulok Ross ott áll pár miliméterre tőlem, és megcsókol. Nekidönt az ajtónak, és ebben a helyzetben fojtatjuk. Ross ugyanazt teszi velem, mint az előbb én vele, csak ő elöl. Benyúl a felsőm alá, majd a keze egyre feljebb csúszik, mikor megtalálja a mellemet, egy elégedett hang jön ki a torkán.
-Várj, van egy ötletem. Mindjárt jövök.
Felszaladtam a konyhába, és a kamrából előhoztam a tejszínhabot , meg a juharszirupot. A palacsinta, meg a torta ötlete megihletett. Szaladok szobámba, bezárom magam mögött az ajtót, majd nem engedem Rossnak, hogy befejezze a levetkőzetésem. Ott fekszik az ágyamon egy szál alsóban. Leveszek magamról minden cuccot , majd csak fehérneműben vagyok, és közelebb megyek az ágyhoz , kezemben a juharsziruppal, meg a tejszínhabbal.
-Ez meg mi?
-Megihletett a palacsinta, és a torta, aztán arra gondoltam a feltéteket másra is lehetne használni.
-Hmmm... Okos vagy.
-Igen?
Lassan kezdtem felfele mászni, amíg a szájához nem értem. Megcsókoltam.
-Hmm... ez is elég édes, de mi van a tejszínhabbal meg a juharsziruppal?
-Na , honnan szeretnéd , hogy lenyaljam?
-Kezdjük a hasamnál, meg picit lejjebb.
-Okés.
Telenyomtam tejszínhabbal a hasát, az ágyékát, majd rá a juhatszirupot. Egy magabiztos mozdulattal végignyaltam a hasát, majd az összes terítéket, ami rajta volt.
-Mostmár azért levehetnénk a fehérneműt.
Kikapcsolta a melltartómat, ledobta a földre, majd a bugyimat húzta lejjebb. Majd én húztamble róla az alsót, és felhúztam neki az óvszert.
-Már ez is jó, nem hogy mi jön ezután.
-Még több izgalom.
Amint felhúztam, felmásztam a szájához, megcsókoltam, majd alulra kerültem, és Ross belémvezette férfiasságát. Vadul csókolóztunk, és közben lent is tartottuk az iramot. Egyre gyorsabban, és gyorsabban, váltogattuk helyeinket, egyszer fennt, masszor lent, nyögdécseltünk, és vadul csókolóztunk, Ross a nyelvével babrál a számban, én pedig az övében. Minden pillanatban kiráz a hideg, minden mozdulattól borsódzik a hátam. Még jobban begyorsulunk. Vadság, szenvedély, szerelem van a levegőben. Ross egyre gyorsabban hatol be, majd ki belőlem. Már majdnem a csúcson vagyok.
-Még.
-Rendben cica.
Mostmár olyan gyors iramban szeretkezünk, hogy olyanban még nem sok embernek lehetett része.
Ross már nagyon liheg, de nagyon gyorsan csinálja, ki, be. Már majdnem elértem. Ross nyögdécsel, és én is. Mindketten szaggatva vesszük a levegőt. És igen. Ez az. Felértem a csúcsra. Egy óriásit felnyögök, és Ross is. Úgy látszik mindketten elélveztünk, de az iramból még mindig nem faragunk le. Fojtatjuk tovább, így elnyújtjuk az érzést. Csodálatos. Minta az egész testem bizseregne, és csodálatos érzés. Nyögdécselünk, jó nagyokat, mindketten.
-Szeretem hallani ezt a hangot.-mondja.
Egy gyors mozdulattal hátra fektetem, most én kerülök felülre. Felülök, és lovaglóülésben ügetek rajta.
-Ezaz, csináld még.-és közben a melleimmel babrál.
Az iram még mindig gyors, bár az orgazmus érzése már elmúlt, nem akarom abbahagyni, pedig elég fáradtak vagyunk mind a ketten. Egy picit lassítok a tempón, majd ismét alulra kerülök, és megint az előző vad, gyors iramban fojtatjuk. Az érzés megint közeli. Bizsereg az egész alsó testtájam. Gyorsan, nagyon gyorsan vezeti ki, majd be belém Ross, és újból a csúcson vagyok. Hangosan felnyögök.
-Húzd el. A csúcson vagyok.
-Annak örülök. Én is.
Kezeimet a hátára teszem, és erősen magamhoz húzom, szinte belekarmolok a hátába. Ross és a martac közé lettem nyomva, de kényelmes. Mindketten lihegünk, és még mindig szaggatottan vesszük a levegőt. Egy picit öszzeszedjük magunkat, már nem lihegünk annyira.
-Tényleg a orgazmusod volt?
-Igen. Kétszer is. Te vagy a legjobb.-Megcsókoltam.-És te is?
-Igen. Nem én vagyok a legjobb. Mi vagyunk a legjobbak szivi.
-Igen, igazad van. Mi.
-Ezt jobban élvezted mint az előzőt?
-Hogy őszintén megmondjam, az előzőnél nem voltam a csúcson. Ez jobb volt. Talán mert izgultam is, nehogy apa hazatoppanjon közben, de aztán amint bennem voltál elfelejtettem mindent.
-És még mindig benned vagyok.
Próbált kihúzódni belőlem, de visszarántottam.
-Azt nem mondtam, hogy nem jó így.
-Az igaz.
Megcsókolt, és heves csókcsatába kezdtünk. Ross megfogta a combom, és közelebb húzott magához, hogy teljesen bennem tudjon lenni. Heves csókokat váltottunk, majd én szakítottam meg a jelenetet azzal, hogy pisilni kell.
-Várj, pisilni kell.
-Jó, siess.
Kihúzódott belőlem, majd én felkaptam a köntösöm, fogtam a juharszirupot és a tejszínhabot, majd körutat tettem a házban. Visszatettem a cuccokat a helyükre, majd irány a WC. Amint kész lettem a dolgokkal, siettem lefele a szobámba, ahol Ross már épp öltözködött. Csak Póló nem volt már rajta.
-Hova a francba mész?
-Haza. Délután egy óra van. Haza kell mennem, onnan a pályára, onnan meg megint haza Rydel bulijára. Na akkor jössz amúgy?
-Nem tudom, majd üzizek időben, jó?
-Okés.
Egy utolsó csókot váltottunk, majd kikisértem, és az ajtóban is kaptam egy puszit.
-Szia. Háromkor a pályán, oké? Szeretlek.
-Oké. Én is szeretlek Ross.
Még egy csók elcsattant, majd elindult hazafelé. Összekaptam kicsit a szobám, hogy ne látszódjon mi volt itt, felkaptam egy ruhát, és leültem a TV elé. Csak bámultam, de semmi értelmes nem volt benne, úgyhogy inkább bekapcsoltam a gépet és felmentem minden oldalra amire csak regisztrálva vagyok. Hú, instagramon 1000 követőm lett, Twitteren meg 1500. Ez elég jó. Na lássuk, Facebook. 5 üzenet. Az egyik Emily, a többi baromság, egy csomó unalmas csoport amibe beletettek, meg hogy lájk a profilkémep pls... Kurva anyjukat az ilyeneknek, én azt mondom. Szerintem el tudom dönteni mi tetszik és mi nem, ami tetszik azt lájkolom azt cső... meg azt birom, amikor full ronda és öreg csávók írnak, hogy sya teccel jarunk? jesszus.
-Szia Ash!
-Szia apa. Jó hogy jöttél ezek a szarok csak felidegesítenek.
-Na melyiket kéred? Baconburger vagy LasagneBurger?
-Hmm... azthiszem a Lasagne lesz az. Mi van hozzá?
-Hagymakarika vagy sültkrumpli.
-Juuuj, hagymakaresz. De imádom. Azt kérem.
-Jó, itt van tessék, de anyádnak el ne mondd, hogy ilyet kajálunk mert leszedi a fejem.
-Nyugi apu! Én nem mondom, te sem. Amiről nem tud az nem fáj neki.-Most egyből arra gondoltam, hogy anya még szerintem azt se tudja, hogy nem vagyok szűz.
Csengettek. A tesóm , Steven volt az.
-Szia apu, Ashley, beszélnünk kéne.
-Mondd csak fiam.
-Na tudjátok, van Nina a barátnőm, és... hát... meg akarom kérni a kezét.
-Hogy mi?-kiáltottam fel.-Mármint, nem mintha nem örülnék nektek, de rólad sose képzeltem, hogy megnősülsz.
-Hát pont ezért jöttem. Nagyon izgulok, és nem tudom mit mondjak neki, meg hogy a gyűrűt hogy adjam át. Meg félek, hogy nemet mondd.
-Jaj fiam, büszke vagyok rád.
-Köszi Apu!
-Szerintem vidd el ma este randira, és ott kérdezd meg, de előtte kerülgesd a témát, aztán ugorj bele, kertelés nélkül.
-Pont ez az. Ma este. Nem jó, mert Nina vigyáz a héten az unokahugára, és nem tudná hova rakni, ahol normálisan vigyáznak rá. Esetleg Ash, te nen tudnád bevállalni?
-Én, hát ma este programom lett volna...
-Kérlek tedd meg értem!
-Jajj Ash, egyszer kibírod buli nélkül, hagy legyen boldog a bátyád!
-De...-jó lett volna Rossal lógni este.
-Nincs de, itthon maradsz.-Vágta hozzám apu.
-Jó, de nekem mennem kell edzést tartani.
-Köszi hugi, jövök neked egyel, majd elviszlek egy One Direction koncertre.
-Egy: utálom azokat a buzikat, és kettő:inkább 5SOS legyen, vagy fodrász.
-Jó, hálás köszönet.
-Na én megyek. Sziasztok. Apa elvitzem a kocsit.
-Jó.
Bepattantam, és elindultam a pályára, el3g hamar odaértem, még 20 perc volt három óráig, ezért kimentem dobálni egy picit. Ross már kint csövezett a pálya közepén, és unalmában össze vissza dobált minden fele, és énekelgetett.
-Ennyire unatkozol nélkülem?
-Oh, Ash, végre már majd megpukkantam az unalomtól.
-Minek jöttél ilyen korán?
-Otthon túl nagy a káosz, tényleg akkor tudsz jönni? Elintéztem, hogy a szobám full üres legyen.
-Hmm... jó lenne, de sajna vigyáznom kell a bátyám csajának az unokahugára.
-Minek?
-Steven meg akarja kérni Nina kezét, és nincs aki vigyázzon rá.
-A te bátyád megnősül?
-Ugye milyen hihetetlen? Nagyon szeretheti a csajt.
-Jó, akkor odaadom Rydelnek az ajit, csomagolok egy vagon tortát, veszek ki filmet, és megyek hozzátok, és szórakoztatlak titeket.
-De miattam nem kell otzhagynod az egész bulit.
-Amúgy is bevonultam volna a szobámba gyakorolni a koncertre, most legalább van egy indok amiért nem kell ott lenni.
-Tehát az indokod vagyok?
-Nem, te a csajom vagy, akit imádok.
-Na azért. Nem nézzük meg a gyerekeket, hogy itt vannak e?
-Ja de, menjünk.
-Senki sehol, bemegyünk az edzőbá irodájába, ahol egy cetli vár minket.
"Ross, Ashley, különböző okokból, a ma délutáni edzés elmarad, rakjatok rendet, és menjetek haza."
-Ez de furi, délelőtt is valami baja volt az edzőnek, most meg ez?
-Ja, én is láttam. De most csak hamarabb érek a buliba, és semmi kedvem ott lógni nélküled.
-Tudom, de apu rámparancsolt, hogy vigyázzak Nina unokahugára. Még a nevét se tudom. Azt se tudom mit szeret, meg hogy viselkedjek vele. Most találkozok vele először.
-Ja elég gáz lesz, de mondom, majd megyek felvidítani titeket.
-Én meg mondtam, hogy nem várom el tőled, hogy otthagyd a nővéred szülinapi buliját.
-Én ajánlottam fel, oké? Ne aggódj, minden király lesz.-és nyomott egy puszit a számra.
-Oké. Hazavigyelek?
-Nem kell, még el kell mennem a gitáromért a hangszerboltba, mert Ryland leszakította az egyik húrt.
-Okés, akkor majd még beszélünk.
-Hé, még egy puszit sem kapok?
-Jajj bocsi, csak annyira izgulok, hogy mi lesz a kiscsajjal, meg hogy megy majd Stevennek.
-Nyugi.-megcsókolt, aztán elindultunk mindketten a másik irányba.
-Hazamentem, letusoltam, és felhívtam Emilyt, hogy talizzunk, aki egyből bele ment, és 5 prc múlva kopogott az ajtón, én pedig még sminkeltem, egy szál türcsiben, úgyhogy apu nyitott ajtót. Befejeztem a sminket, felöltöztem, és lerohantam.
-Szia Em!
-Sza Ash!Indulhatunk?
-Hova is?
-Starbucks.
-Ja jó. Mindjárt, hozom a táskámat.
-Jó.
Starbucks. Az a hely a nagyobb beszélgetésekre van. Meglátjuk mi lesz. Gyors dobtam egy üzit Rossnak.
"találkozom Emilyvel, mit mondjak neki?Kitálaljak rólunk?"
pillanatok múlva választ kaptam.
"Mondd neki azt, hogy még nem beszéltünk róla. Szeretlek. :* "
"Én is! <3" -üzentem neki vissza.
Bedobtam a mobilom a táskámba, és kiviharzottam az előszobába.
-Mehetünk.
-Remek, majd visszahozom Mr. Peterson.
-Siessetek, mielőtt Nina ide nem ér!
-Jó.-Vágtam rá.
-Öhm.. Ki az a Nina?-kérdezte Emily ahogy becsukódott mögöttem az ajtó.
-Steven csaja. Én vigyázok az unokahugára, amíg randiznak. Steven megkéri a kezét. El tudod hinni?
-Aha, végülis egyszermindenkinek bekötik a fejét nem?
-Ja.-többet nem tudok mondani.
-Na mivan? Megkukultál?
-Én? dehogy soha! Hova gondolsz?
-Na azért.
-Csak nem bírom elhinni, hogy a bátyám elvesz valakit. Jó tudom, 25 éves, és már megteheti, de akkor is. Ha belegondolok, én nemsokára 20 leszek. És az az 5 év nem is olyan sok.
-Ja, hát ha valaki el nem vesz, most.
-Mi? Most? Nem, az kizárt. Mindegy, arra akarok kilyukadni, hogy akkor nekem is 5 év múlva bekötik a fejem?
-Hát már van egy csúcs pasid.
-Basszus Em! Nem ezért hívtalak!-Közben odaértünk a Starbucks-ba, és bementünk.-Megyek veszek egy jegeskávét.
-Nekem is hozol? Ugyanúgy mint neked.
-Persze.
A pultnál kikértem amit kell, és elvittem az asztalhoz.
-Ne is idegesíts fel ezzel a témával, kérlek.
-Jajj Ash, ezt meg kell beszélni!
-Jó tudom, de...
-Nincs de! Mindenki rólatok beszél, én a legjobb barátnőd vagyok, tessék elmondani mindent!
-Oké...
-Na tehát, jártok vagy mivan?
-Nem.... vagy igen.... nem tudom... nem beszéltük még meg.
-Azóta nem is találkoztatok?
-De, az edzésen... nem is tudom.
-Csajszi, kurvanehéz helyzetben vagy.
-Huu,ha nem mondod, hogy a sütit a sütőbe kell tenni, hogy megsüljön, nem fogom tudni!
-Nemár, tudod, hogy ezen mindig elröhögöm magam, pedig ez most komoly!
-Jó, de mostanában mindenki komoly, én meg nem vagyok az.
-Ash! Te komoly? Na ez jó vicc!
-Köszi! Én is szeretlek...
-Jó... na! Vissza a témához. Hívd át ma este Ross-t, és beszéljétek meg szerintem. Hátha történik is valami.
-Nem lehet. Rydelnek szülinapja van, tudod a lánytesója. Meg ott lesz Nina unokahuga.
-Akkor holnap!
-De ez nektek most miért is fontos? Hogy együtt járjunk?
-Azt nem mondhatom el! De a lényeg, hogy titeket egymásnak teremtett az ég.
-Meglátjuk! Inkább idd meg azt az egy korty kávét, és induljunk.
-Idd meg te a tiedet!
-Öhm... én már megittam!
-Utálom, hogy ilyen gyorsivó vagy!
-Menjünk! Egyébként mi a helyzet a többiekkel? Még soha nem volt olyan, hogy két napig semmi infó egymásról.
-Jól, mint ahogy mondom, mindenki rólatok beszél.
-Ez kibaszott kínos lesz. Mármint ha megint oda megyünk.
-Ja de az is elég kínos, hogy a két pályán keresztül bámuljátok egymást!
-Mivan? Elmondták?
-Ott voltam!
-Te? A kosárpályán?
-Tudom hihetetlen, de Savannah beszélni akart velem. Egyébként rohadtul nem örül ennek a helyzetnek, meg Paul sem.
-Nem mondod? Bele van zúgva Rossba... Paul meg belém. Elég szar ez a helyzet.
-El tudom képzelni... egyébként el kéne mondanom valamit.
-Na bökd ki!
-Hát tudod, van az a srác akivel a multkor megismerkedtünk a plázában!
-A fecsegős? Basszus még nálam is rosszabb volt! Állandóan beszélt! Be nem állt voln a szája!
-Igen az!
-Na tehát mi van vele?
-Hát aznap este rámírt, és tök jót beszélgettünk...
-Vagyis ő beszélt?
-Hahaa... Na és találkozgatunk azóta, de semmi nem hivatalos, de a multkor lefeküdtem vele...
-Mi? Akkor ez tök hivatalos, mármint ha nem csak én tudok róla.
-Épp ezaz, nem tudjuk eldönteni, hogy járunk-e , úgy mint te és Ross, csak ti ugye nem szexeltetek.-ó ha tudná mi volt ma...meg tegnapelőtt...- És ez elég ciki, de részegek voltunk, és csak véletlen volt!
Rohadtul megörültem, hogy már nem csak én és Ross titkolunk valamit, tök megkönnyebbültem.
-Ez, tök oké...
-Tényleg? Amúgy itt vagyunk nálatok!
-Ja igen, na én bemegyek, szia!
Gyors besiettem, le a szobámba, és kiugráltam magam, annyira örültem, hogy nem csak nekünk van titkunk. Jó nyugi. Felmentem, és köszöntem anyunak, meg apunak.
-Jajj kicsim, le lacapacázz itt nekem, Nina és Rosie mindjárt itt vannak!
-Tehát Rosie-nak hívják.
-Gyere segíts! Csináltam tésztát, vantthon mindenfajta feltét, olyat esztek amilyet akartok. Jézusom, mindent megcsináltam?
-Anya! Fel vagy pörögve! Mi a baj?
-Baj? Semmi bajom! Csak nem hiszem el, hogy a kisfiam megházasodik, és nem sokára te is!
-Az még nem olyan biztos! Lehet Nina nemet mondd... Rólam meg ne is beszéljünk!
-Mert mi van azzal az aranyos fiúval, akit a barátnőmmel néztünk neked?
-Kyle? Anya! Egyáltalán nem vagyok az esete!
-Mert milyen az esete?
-Hát... hogy is mondjam... az izmosabbakra bukik, meg akiknek van péniszük...
-Na de Ashley! Nem szabad ilyeneket mondani másra, még akkor is ha az azonos nemet kívánja.
-Hallod te magad? Hirtelen nagyon műveltbeszédű lettél.
-Eddig is ilyen voltam.
-Nem, egyáltalán nem!
*Csengetnek*
-Jajj, ez tuti ő. Megyek és nyitom.
-Nem! Anya túl izgatott vagy, rá fog jönni, hogy van valami.
-Igazad van Ashley, kinyitod te?
-Igen. Ó szia Nina, tök csini vagy. És Rosie?
-Igen. Bemegyek oké?
-Oksi.
-Steven nem mondott neked semmit a randiról? Ilyen tök hirtelen jött az egész.
-Ja nem. Nyugi, minden oké lesz. Semmi balhé. Jó szórakozást!
-Köszi! Meglesz! Ja és nektek is! Kitartás, Rosie néha az agyamra tud menni a hulye rajongásával egy banda iránt.
-Nyugi, mi is voltunk ilyen idősek, megoldom.
-Oké. És mégegyszer köszi, hogy vigyázol rá!
-Igazán nincs mit!
Becsuktam az ajtót, és megfordultam. Rosie ott állt előttem, és nagyon komoly fejet vágott.
-A banda amiért odavagyok, egyáltalán nem hülye! Ők a legjobbak az egész világon, és ezt mindenki tudja.
-Én nem mondtam ilyet!
-De Nina igen! NE higgy neki, csak azt mondja hogy álmodok, és sose fogok találkozni a bandával... ezért jöttem, a banda ide valósi, és tuti összefutok velük.
-Csak ezért? Nem is azért, mert talán hiányzott a nénikéd?
-Egy picit.
-Jó, inkább menjünk be a nappaliba, oksi?
-Jó. Van üdítőd?
-Van, persze, bennt a hűtőben. Mit kérsz? Van kóla, narancslé, szőlőlé, ice tea...
-Kólát!!!
-Oké. Szívószál vagy csak simán iszod?
-Szívószál!
-Tessék!-Beleraktam a pohárba, és a kislány kezébe adtam a poharat.
-Jajj de jó! Citromsárga szívószál! Az a kedvenc színem!
-Tényleg? A barátomé is! Tuti bírnád, ma este át fog jönni. NEm akar a nővére bulijában lenni, mert csomó ismeretlen ember lesz itt, így ide jön. Remélem nem baj.
-Nem, de ma este van a kedvemc bandám tagjának is a bulija! Olyan jó lenne ott lenni!
-Hát, ez van! Én letusolok, oké? Addig is itt hagyhatlak?
-Persze.
Felszaladtam a fürdőbe, és pikk pakk letusoltam, megtörölköztem, és felvettem valami itthonibb ruhát. Leszaladtam a nappaliba, ahol Rosie feltalálta magát, bekapcsolta a tv-t, és Disney Chanellt bámult.
-Na itt vagyok, történt valami érdekes?
-Igen, csörgött a telefonod egy csomószor.
-Jujj, köszi. A barátom, mindjárt visszahívom.
Megfogtam a telefonom, és 7 nem fogadott hívást jelzett, mindet Ross-tól. Gyors visszahívom.
Egy csörgés után fel is vette.
-Ashley! 10x hívtalak minden rendben?
-Persze csak tusoltam, mi ilyen sürgős, nem jössz vagy mi?
-Dehogynem, hisz megigértem. Már úton vagyok, csak hogy tuti otthon vagytok e!
-Ross, ez nagyon édes, de most mondd meg nekem hova mennénk?
-Már aggódni se lehet?
-Siess ide! Szeretlek!
-Én jobban! 3perc és ott vagyok!
-Rendi!
Mosolyogva tettem le a telefont.
-Kedvesnek tűnik a barátod. Mi a neve?
-Ross, és igen nagyon kedves, és szeretem.
-Ross ki?Csak nem Ross az R5-ből! Ross Lynch?
-Igen, de miért?
-Jesszusom, találkozni fogok Ross Lynchhel! Ezt meg kell írnom a csoportba!
-Milyen csoport?
-Az R5 for life! Egy chatcsopi amit én csináltam, és a legjobb R5er barátaim vannak benne, erről tudniuk kell!
Most arra gondoltam, hogy 5 napja még azt se tudtam, hogy létezik az R5, most meg kiderül, hogy ilyen rajongótábora van?
-Figyelj, nem kell, hogy ilyen nagy dobra verjük, hogy Ross barátnője vagyok, oké? Meg azt sem, hogy ma este itt van. Mi lenne, ha a mai este lenne a legjobb titkos estéd? Szerintem tök buli lenne.
-Nem rossz ötlet! Okés, de figyelmeztetlek, ha meglátom Rosst, elájulhatok!!!
-Nyugi!-Ross csengetett közben- Már itt is van! Szedd össze magad, okés?
-Megpróbálom!
Az ajtóhoz siettem.
-Szia!
-Szia Ash!-köszönt, és nyomott egy puszit nyomott a számra.
-Ö.. -szólt Rosie, és mosolygott, mint egy vakegér.
-Igen, Ő itt Rosie-mutattam be.
-Nagyon örülök!
Rosie csak mosolygott. Ross közelebb hajolt,és a fülembe súgta:
-Mi a baja?
-Kiderült, hogy óriási rajongód!
-Mi? Ne... ez nagonnagy! Végre találkozok egy rajongómmal!
-Remélem az este többi része nem lesz kínos...-mert, ez , hát...nagyon kínos volt.
-Mit kínos? Tök aranyos! Lefogadom örülne ha megölelném, vagy beszélgetnék vele, vagy ha megdobnám a fejedet egy teniszlabdával, ami az én számra pattan, megpuszilom és onnan odapattan az ő kezébe, aztán aláírom neki, és kérkedhet vele hogy van egy labdéja amit megpuszilt és aláírt Ross Lynch!
-Mivan?-röhögtem.
-Ne kelljen kétszer elmondanom, mert ebbe is belegabalyodtam!
-Nem csoda! Egyébként nem akarod felvenni a telód? Már vagy fél órája csörög.
-Ja, de. mindjárt jövök!
Ross elment valamerre, hogy nyugodtan tudjon beszélgetni, valaki fontos hívhatta, mert kb. 8 percig hallottam hogy még mindig beszél, csak nem tudtam kivenni mit. Én addig lefoglaltam Rosie-t, aki bezsongott, hogy Ross majdnem a rokona, pedig ettől még egész messze áll.
-Ashley, Ashley!-futott be a nappaliba Ross, mint egy őrült.
-Mivan, mivan?
-Képzeld a menedzserünk hívott, és összehozta a turnét! Körbeutazzuk az egész világot! Anyám de király lesz!-erre megölelt, és Rosie-t is, aki ettöl majdnem elájult.
-Ja tuti buli lesz, majd küldj sok képet, meg majd FaceTime-ozunk.
-Ne hülyéskedj. Jössz velem!
-Dehogyis! 2 hét múlva suli, nem hagyhatom ki, meg anyuék tuti nem engednek el.-már a sírás kerülgetett, pár könycsepp ki is szökött a szememből.
-Tehát nem akarsz velem lenni?
-Jajj Ross, nagyon nagyon nagyon nagyon szeretlek, de sajnos nem lehet.
-Én is szeretlek.-ölelt meg szorosan.
-Apám de cukik vagytok!-szólalt meg Rosie.-lefényképeztelek titeket! kirakhatom twitterre?
-Ne.-szólaltunk meg egyszerre Ross-al.
-Miért?
-Hát igazából én meg Ashley nem igazán vagyunk nyilvánosak. Vagyis még szinte senki nem tud rólunk, csak te.
-Igen, még senkinek nem mondtuk el, ez olyan friss dolog.
-Fenébe.
Ross és én ég mindig ölelkeztünk, és ő mélyen a szemembe nézett, majd megpuszilt.
-Mikor is indultok?-kérdeztem sírva.
-3 nap múlva. Addig is, én hazamegyek, hogy megünnepeljük a hírt. Úgyis van már otthon egy parti.
-Jó. -nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg, így megtettem, és minden érzelmem beletettem. Ilyen csókunk nemhiszem , hogy volt már.-És mégegyszer Boldog Szülinapot Rydelnek!
-Átadom!-és kiment az ajtón.
Leültem Rosie mellé, letöröltem a könnyeim, és felsóhajtottam.
-Minden rendben?
-Igen perzse,én...én csak... tudod nagyon szeretem őt. És a gondolat hogy ilyen sokáig távol lesz, elég szar. De van időm még bánkódni. Foglalkozzunk veled! Milyen volt találkozni vele?
-ÁÁÁ... úristen hát azt hittem álmodok, mintha a fellegekben jártam volna. Sosem tudtam elképzelni milyen lehet Ross élőben, mármnt milyen személyisége lehet, de ahogy bánt veled, meg ahogy viccelődött, pont ugyanolyan mint amilyennek képzeltem.
-Alig vártad már , hogy elmondd, nem?
-Bennt ücsörgött és kitörésre várt!
Mindketten nevetni kezdtünk, majd anya és apa állított haza, azzal, hogy mindjárt itt van Steven és Nina, úgyhogy mindenki viselkedjen normálisan, mert bejelentenivalójuk van.
Bekapcsoltam a tv-t, és néztük a helyszínelőket, anya befonta a hajamat parasztfonásba, én meg a Rosie-jét, és pont mire összegumiztam a végét, csengettek, anya teljesen kikelt magából, hogy jajj úristen most milesz? Apa nyitott ajtót. Beértek az előszobába, és bejelentették hogy összeházasodnak, meg hogy pénteken Vegasban, mert nem bínak várni, de már csütörtökön menjünk szervezkedni, meg a próbavacsora meg minden.Nem nagyon figyeltem mert Ross jár a fejemben. Várjunk. Csütörtök? Csütörtökön indulnak! Nem mehetek Vegasba, ha nem tudok elbúcsúzni tőle a busznál, és integetni nekik! Mire ezt végiggondoltam, mindenki pezsgőzött, de én inkább berohantam a szobámba, és fel kellett hívnom Ross-t. 5x hívtam,de nem vette fel. Biztos buliznak. Inkább nem zavarom. Elég késő volt, így magamhoz öleltem a macim, és elaludtam.